Novella-mozaikok/2

LENCSE

Harapós szél kapott Fontanne hajába, a vad, sietős esőcseppek néhány perc alatt eláztatták a ruháját, ahogy kilépett a füstöt eregető gyár melletti épület súlyos kapuján. Egyetlen napja költözött a forró, fortyogó pokol mellé a tömött épület egy néhány filléres lakásába, de máris elkívánkozott.

Kapkodó léptekkel a tér felé indult, hogy bemeneküljön a villamosmegálló oltalmába, szorosan átkarolta magát, hogy a szél ne kapjon a blúzába, úgy iparkodott keresztül a zebrákon. Bár a hűvös levegő makacsul belopózott a ruhája alá, az ég felé nyíló szabadság kárpótolta az idei tavasz minden mocskáért és gorombaságáért. Mintha csak a gyár füstje és kéményei a levegőjétől és a látásától fosztották volna meg, megtorpant a tér gödrös aszfaltján, és tágra nyitott szemmel pillantott föl az égre, még többet áhítva nézett bele a felé záporozó eső szédítő forgatagába.

Hideg víz támadt kiszolgáltatott arcára és nyakára, egy pillanattal később, mint éles üvegszilánk, megfékezhetetlen csepp hullott a szemébe; Fontanne hirtelen kapta le a fejét, és ösztönből csukta le a szemhéját, hogy megvédje a fájdalomtól.

Mikor ismét kilesett a tér zajába, a rakoncátlan üvegcsepp áttetsző, csillogó függönyt vont a tekintete elé, feltárva a világnak azt a részét, ami hosszú-hosszú ideje bánatában elrejtőzött az emberek nem kíváncsi tekintete elől.

Türelmetlen tekintettel pillantott hátra a válla fölött: a pöfékelő gyár helyén tágas, sűrű, földöntúlian zöld fűvel takart park állt, a kémények toronymagas, árnyas fákká nőttek, és a festékes ruhás, utasításokat ordító karbantartók helyett daloló madarak szaladtak a pázsiton. A tér otthonos macskakövét nem mosta koszos, csúszós eső, illatos játékbuborékok potyogtak az égből, és meleg fuvallat lobogtatta meg a ruháját. A mormogó autók füstje helyett sietős pitypang-szirmok akadtak a hajába, béke-illat töltötte el az érzékeit, a berregést elmosta a kőkút mellett táborozó férfi harmonikazenéje. Az otthontalanok tehetetlen, kiéhezett tömbjét elkergette az adakozni vágyók vidám beszélgetése, míg a sorukra vártak a muzsikus kalapja előtt. A tolószékes, fél lábára sánta aszott öregember dünnyögését felváltotta a kedvese eljegyzésének szerét ejtő boldog férfi - a tér szélének egyik padján állva tartott - szónoklata szándékai őszinteségéről a kiszemelt lánynak.

Telhetetlenül szerelmes szövetség köttetett a csatornába fülsértő csörrenéssel pattogó elhajított gyűrű végzetes sorsa helyett. A pár kézen fogva sétált el a közeli nyitott kávézó felé, amely a korábbi bevásárlóközpont egyetlen vonását sem őrizte, elűzve a gyerek kezét rángató veszekedő férj és feleség hangzavarát.

*

A frissen vakolt templom kongása megütötte a gátlástalan rabló szívét, bankból zsákmányolt szerzeményét tiszta lélekkel osztotta szét a tér aszfaltján kuporgó ágrólszakadtak között, majd gyónni sietett a hűvös épület menedékébe. Az erőszakosan dübörgő, száguldó autó töredékpillantás alatt csapta el a könnyed léptekkel sétáló bűnöst a zebrán, a pláza elé csődítve a darabjaira hullott családok magányos, tömegbe menekülő tagjait. A daloló harmonikaszót megtörte az apja után sírdogáló kisgyerek szipogása az anyja karjában, a park madarai rémülten foszlottak semmivé a füst közepette. A zöld tengerben tündöklő toronyfák lángra lobbantak, szénné égtek a gyár kéményeinek mérgező tüzében.

Fontanne ijedten rezzent fel a másodpercnyi látomásból a közlekedés ostoba, erőszakos dudáinak hangjára és a körülötte tolakodó emberek áradatának vádló panaszaira. Rémülten pislogott, ahogy csöpögő haját az arcába vágta a viharos levegő, és a felszabadító üvegfátyol szétfoszlott, mintha sosem lett volna, helyt adva a gyár, az emberek és a világ észrevétlen, mulandó elsuhanásának.

-- a Fontanne név jelentése 'tavasz' --