2008. november 2., vasárnap

Second volume

Zenei aláfestésként érdemes meghallgatni ezt a zenét :)


Suhogás

Ezernyi ritmus lobban a zenében,
hangok keringőjeként
csendült fel az imént,
hogy lobbanó gyertyák tüzében
ébredjen megannyi pillanat,
lüktető eszencia lelkeként,
egy haldokló visszhang tükrében
foganjon röpke alkonyat.

Ezernyi fátyol libben az éjben,
pezsgő szólamként,
tündöklő maskaraként
árnyékot festve az égben,
ahogy megannyi tekintet
télben elfeledett fogvatartója
csipkés, villódzó kísértetként
szerteszét tekintget.

Amint ezernyi halott pillantás
suhan át a túlvilágról a térben,
Megannyi szólam rohan
féktelenül az éjfekete vérben;
hófehér élettelen foszlányok
lengnek folyamként,
értéktelen aranyként
A susogó csillárfényben.


Üveggömb-emlékként a szélben
foszlik szét az alkonyat az éjben,
estélyként, ezerszer újraálmodott
rongyos üvegkastélyként,
megannyi zuhanó illúziócseppként
néhány kísértetiesen eleven mesében,
ahogy az álommá lényegülő élet,
suhogásban és suhanó zenében.

Nincsenek megjegyzések: