2008. november 18., kedd

Third volume

A legjobb zene amit ajánlhatok ehhez a vershez, az a csönd; lehetőség ill. igény szerint meg lehet fűszerezni egy kis esőkopogással :)

Énekem nem hallotta senki sem -
Lonely painter's song in the rain

Énekem nem hallotta senki sem;
nyom nélkül suhant át a lelkeken...
minden szavam soha még
fuvallat sem lehet a ti szíveteken!

"Köd ette magába a macskaköveket;
vihar söpörte ki a kósza lelkeket
hamis magaszttal
a dóm kapujából,
cselszövő suttogással
a sikátor sóhajából...
Egyetlen árny vet béklyózó tekintetet,
hogy emlékbe vésse bágyadt szemeteket.

Vajon hol hagytátok az embereket?
Tűnődöm... és értem, ne féljetek:
hiszen láttam azokat a lényeket
- lelketlen, hamis teremtményeket!
Elég jól ismerem a titkaitokat:
vakon elbújtatok előlük, hogy
megóvjátok filigránlelketeket.

Miért mesterkéltek fantomokat?
Hová is rejtettétek vágyaitokat?
Meséljetek, sírjatok nekem,
én uralkodhatok a szíveteken!
Súgjak nekik irtózatos álmokat?
Könnyes bosszút küldjek értetek?

Kreálhatok mulandó pillanatokat:
bódító zápor mossa el szavatokat,
villám lobbantja fel képeteket;
míg fohászt kántálok értetek,
titkon lesem románcotokat.

Bevégzem majd parányi foltsorsotokat,
és össszetépem béklyózó kötelékeimet;
az első álomra bocsátó vad konduláskor,
tébolyult galambként a harangozáskor.

Színeitek türelmemként fakulnak majd el,
Kezeiteket gondolattalanul szakítom majd széjjel;
Palettámnak ez egyszer fizetek is: értetek, vérrel.


Nyugtatóként festettem meg viharos lelkemet,
míg ti megéltétek sosemvolt szerelmeteket.

Talán mégiscsak a képzeletem játszott veletek."

Festményem még tüske sem lehet érdes szíveteken,
feledjetek hát el, és könyörögjetek érettem végtelen.
Énekem úgysem hallotta senki sem;
az én mindenem túltesz mindezen…

Nincsenek megjegyzések: